Athos blogja

Rendszámot a biciklikre!

Régebben, ha a Kerékagy blogra tévedtem, mindig meglepődtem a kommentezők közt dúló flamewarokon, és nem értettem, miért anyázzák az autósok folyton a bringásokat és viszont. Akkoriban a XI. kerületben laktam, és a koli, suli, munkahely háromszögben ritkán találkoztam más biciklizőkkel, mert többnyire kis utcákban, az autók között tekertem, csak a Szerémi úton tudtam használni a kerékpárutat, ott is csak egy rövid szakaszon.

Mióta a Hungária körút mellett lakok, egészen sok közlekedővel van dolgom nap mint nap. És azt kell mondjam, egyre inkább megértem a habzó szájjal kurvaanyázó autósokat (annak ellenére, hogy nemrég pont egy szabálytalankodó autós ütött el). Tény, hogy nagyon sok bunkó van közöttük, és nagyon sok szabályosan közlekedő is. Persze az ember mindig azokat a tahókat jegyzi meg, akik a járdán, bringaúton parkolnak, nem adják meg az elsőbbséget, és ezen a sárgán még pont átférnek. Na de amit némelyik biciklis csinál, az kész szégyen.

Egy dolog, hogy lassan már töketlen nyámnyila köcsögnek érzi magát az ember, ha meg merészel állni egy piros lámpánál, mert ötvennel húznak el mellette a sisakot, lámpát nem használó faszagyerekek, hiszen a biciklis nem hogy a sárgán, de a piroson is még pont átfér! (Mondjuk van néhány tökéletesen értelmetlen helyen lévő, elmebeteg módon működő lámpa a bicikliutakon Budapesten, ami kifejezetten olyan, mintha direkt a kétkerekűek szívatására lenne kitalálva, na de annyira azért ez nem jellemző, hogy minden piroson át kelljen hajtani.) Az is érthető valamennyire, ha valaki a járdán teker, ha szereti a gyalogosokat kerülgetni, meg lépésben haladni, lelke rajta (idegen, nagy forgalmú helyen én sem valószínű, hogy mernék az autók közt szerencsétlenkedni), egyébként is majdnem az összes bicikliút a járda mellett vezet (ezúton is gratulálok a tervezőknek). Na de amit ma láttam, azért egy jobban működő világban minimum méreginjekció járna.

Jövök haza a Könyves Kálmán körúton, a Lurdy Ház után, srác teker előttem. A Lurdynál parkoló, kereszteződést eltakaró autók, meg a benzinkút bokrokkal takart be- és kijárata miatt nem kezdtem előzésbe, ne legyen az, hogy bemegyek elé, aztán meg lelassítok, hátha valaki nem látja a stoptáblát meg a macisajtot (ez a három kereszteződés ott egymás hegyén-hátán jó kis adrenalin-pumpa tud lenni néha). Egyszercsak a baromállatja gondol egyet, és kivág a benzinkút bejáratánál a háromsávos körútra, forgalommal szemben. WTF? Közben zöldet kapnak az autósok, akik a körútra kanyarodnának rá a túloldalról, és a villamos is épp a megálló felé tartott a hídról. Dudálás, csengetés, de a hülye állat csak teker szemben, a belső sávban, majd egy elegáns kanyarral elévág a villamosnak, így lazán-faszán kikerülve a bicikliúton lévő piros lámpákat. Lerajzoltam, hogy volt:

A sárga csík a kerékpárutat jelzi, rajta a lámpákkal. A kék nyíl a villamos, a halvány zöldek azt mutatják, merre mehetnek ott az autók, akikkel vagy látjátok egymást, vagy nem (a Lurdy sarkánál a – járdán – parkoló autóktól nem lehet belátni a kereszteződést a híd felől érkezve, a kútnál meg a fák-bokrok vannak a képben), a piros pedig az idióta útvonalát jelöli.

Az ilyen faszkalapok miatt tehát azt mondom, igenis legyen rendszám a bicikliken, kelljen bringára is jogosítvány, de ha rajtam múlna, minden jármű kötelezően fel lenne szerelve valami hipermodern KRESZ-érzékelő berendezéssel (valószínűleg GPS alapokon ki lehetne hozni egy kütyüt, ami jelzi a megengedett sebesség túllépését, meg a piroson áthajtást, elvégre 2010 van, vagy mi), vagy még nagyobb terror lenne, nem tudom. Ha a szép szóból nem lehet megérteni, akkor más módszerekhez kell folyamodni.

Címkék: bicikli , kerékpár , KRESZ

Csatt

Elsőbbséget kell adni, ha a 28. § (2) bekezdésében foglaltakból más nem következik
(...)
b) jobbra bekanyarodó járművel a kerékpársávon vagy az úttest mellett levő, attól jobbra eső kerékpárúton érkező jármű részére

A következő blogbejegyzést szerda reggel kezdtem el írni (ugyanis kedd este fuvaroztak be a kórházba).

***

Ezt most jól megszívtam. Jelenleg a Péterfy Kórházban wellnessezek a Fiumei úton. Nincs wifi, de ez a legnagyobb baj a hellyel, szóval ha összetöritek magatokat, ide próbáljatok jönni. De a legjobb, ha vigyáztok, és inkább elkerülitek a kórházakat. Elmondom, hogy volt.

A sisakom momentán így néz ki. Ha ez nincs a fejemen, lehet, hogy a koponyámon lennének hasonló törések. Kb. ezer forintos teszkós kalap, de jó szolgálatot tett: a mentősök szerint életet mentett. Az elsőkerekem gallyrament, van pár apró horzsolásom, és bukósisakból is újat kell vennem, szerencsére ennyi bajom lett. Az autót vezető nő szerencséjére pedig eszméletemet vesztettem, így a kocsiban talán nem esett nagy kár. Utólag már persze nem haragszom annyira, de nem is örülök a most nyakamba szakadt ügyintéznivalóknak. Új kerék, sisak, biztosító, és a bringa javittatása, el ne felejtsek számlát kérni vagy mi.

A Könyves Kálmán körúton hajtottam hazafelé, a Népligeten át, mikor a Vajda Péter utcánál nem kaptam meg az elsőbbséget a körútról jobbra kanyarodó autótól. Nem irigylem, ugyanis egy pirosnál álló rendőrfurgon premier plánban nézte végig a történetet. Persze elsőbbsége annak van, akinek megadják, de nem gondoltam, hogy rám fog kanyarodni. Nem emlékszem, hogy indexelt-e, igazából ezt reflex-szerűen szoktam nézni, de tény, hogy azt a döntést hoztam, hogy átmegyek a zöldön. Egyébként azt látom, hogy sok autós nem jelez irányt, míg piros a lámpa, pedig ez sokat jelenthetne a többi közlekedőnek. (Az is tény persze, hogy nagyon sok bringás egyszerűen ennél jóval nagyobb ívben szarik a KRESZ-re, na őket legszívesebben én is lerúgnám a nyeregből.)

A kórház egész jó, már amennyire jó dolog egy kórházban fetrengeni. Mivel csak megfigyelésre tartottak benn, mászkálhatok mindenfelé (hiába kérdeztem mindenkitől, hogy nem mehetnék-e mégis haza). A büfében szereztem gyümölcsjoghurtot, ártani csak nem fog. Egy napot még kibírok valahogy, pedig lenne dolgom, mindegy. Szóval így állunk, kényszerpihenő van. Próbálom magam hasznossá tenni, és nem útban lenni.

Hordjatok sisakot, mert állítólag egészséges. Egy zuhany mondjuk hasznos lenne, még meglátom, mit tudok lépni ezügyben. A szobában egyébként van zuhanyzó és wc is, eddig ez a legjobb kórház, ahol volt szerencsétlenségem megfordulni.

***

Oh yeah! Megvolt a tusolás. Kicsit fura, hogy itt vagyok minden látható probléma nélkül, miközben a szoba többi lakója jószerével megmozdulni sem tud. Egészségesnek érzem magam, remélem, nem tévedek nagyot. Igaz – még ha üvöltenék meg káromkodnék is kínomban –, jól esne, ha valaki tiszta erőből megrántaná a bal karomat, mert fáj a vállam, nem tudom sziszegés meg káromkodás nélkül felemelni a bal kezem (öltözködésnél például ez jelentős hátrány).

Megjött az ebéd. Enyhén csípős erőleves és paradicsomos káposzta egy szelet hússal. Utóbbit ki nem állhatom, mégis úgy faltam fel az egészet, mintha nem lenne holnap. Ahhoz képest, hogy ez egyike annak a néhány menzakajának, amit akkor sem eszek meg szívesen, ha pisztoly csövét nyomják a halántékomhoz, egész finom volt.

***

Most hoztak egy új szobatársat motorbalesettel, hasonló a történetünk, csak ő sokkal rosszabbul járt. Azt mondja a doki egy másik beteg látogatóinak: "kifáradnának, amíg kötözködök"? Lol, ha szabad. Ezt a kötözéses sztorit nem biztos, hogy végig szeretném nézni, a saját infúziós kötésem látványától is émelygek. Később beszédbe elegyedtünk, fotókiállításokat bonyolít le. Aztán elköltöztették másik szobába, hogy közelebb legyen az ápolókhoz. Elég csúnyán összetörte magát, remélem, rendbejön.

***

Amikor behoztak, egy punkkal szocializálódtunk a folyosón, őt megverték. Jól eldumáltunk, pedig sem a programozó, sem a punk nem arról híres, hogy a saját fajtáján kívül mással is tudna hatékony kommunikációt folytatni.

Este nyolc. Ha minden jól megy, a reggeli vizit után kirakják a szűrömet innen. Addig persze úgysem tudjátok ezt elolvasni. Lehet, hogy a felét kitörlöm, a másikat meg átírom addig. Lehet, hogy már meg is tettem?

Azt említettem már, hogy bringázni csak sisakban?

***

Reggel. Galambokat etettünk a szemközti tetőn. Mint a vénasszonyok. Egy nagyobb darab kakaóscsigán összeverekedett két galamb, pedig van kaja bőven, péksütemény borítja az egész placcot. Frissen guberáltuk, egy tegnap hazaszökött pasas maradéka. Nem valószínű, hogy visszajön. Én se szeretnék, ha egy mód van rá.

***

Megvolt a vizit, kapok egy röntgent a vállamra ha kedden nem csináltak, és ha nem találnak semmi elváltozást, például kisautót, akkor délben (ha szerencsém van, még ebéd előtt) szélnek eresztenek.

***

Ezt sikerült beírni a telefonba csütörtök délelőttig, aztán vége a szövegnek, mert hazaengedtek. Ma egyébként összefutottam az utcán az egyik szobatársam rokonával, még egy kis beszélgetés is belefért. Kicsi a világ.

Köszönöm szépen a segítséget, a látogatást, a telefonokat és az sms-eket mindenkinek, de főleg: a szüleimnek, Gyéének és Nuccnak, akik elvitték a bicaj maradékát, és egy csomó cuccot meg kaját behoztak. Fanyar móka, hogy ilyenkor a rendőrség csak annyit mond, hogy a felhasználót elütötték, de mivel az orvosi vizsgálatokig fogalmuk sincs, hogy milyen komolyak a sérülések, ezért ezt mindenki csak akkor tudja meg, amikor beér a kórházba, vagy az ember visszakapja a telefonját meg a többi cuccát, és újra tud kommunikálni. Ja, és bocsánat, hogy mindenkit megijesztettem.

A legviccesebbet pedig nem is mondtam: a gázoló vezetékneve Tatár, az enyém meg az, hogy Magyar. Szóval érted, a történelem ismétli önmagát, a tatár megint letarolta a magyart. :-D

Ja, és bringázáshoz, motorozáshoz hordjatok sisakot!

Címkék: bicikli , kerékpár , baleset

Jobbkéz

Valamiért rettenetesen nehéz lehet elhinni, hogy egy biciklis megadja a jobbkéz-szabálynál az elsőbbséget a jobbról érkező autónak, legalábbis a tapasztalataim ezt mutatják. Pedig nem szükséges négy kerék ahhoz, hogy valami jármű legyen.

Címkék: közlekedés , bicikli

Felülkerekedés

A mai Critical Mass végén természetesen, mikor mindenki a magasba emelte a vascsacsit. A biciklik felülkerekedtek, a csajok pedig alul. Volt csilingelés, engedd el a trolit, nézelődő turisták, csattogó fényképezőgépek, és természetesen SÜN. Fantasztikus dolog az Andrássy úton végiggurulni, és ha az autósok biciklisek lettek volna inkább, akkor még anyázni se kellett volna a forgalomkorlátozás miatt.

Egyedül mentem, és nem számítottam rá, hogy a soktízezer biciklis közt bárki ismerőssel is találkoznék, de egy volt hallgatóm a napszemüveg és a sisak ellenére is felismert, riszpekt ezért, és köszönet az útbaigazításért. Esélyem nem lett volna értelmes útvonalon hazakeverednem, mert elindulás előtt rápillantani a Google Maps-re luxus lenne.

Túl fáradt vagyok értelmes mondatokat fogalmazni, a folytatásban túlszínezett képek következnek:

Folytatás...

Címkék: Critical Mass , CM , 2009 , Budapest , bicikli

Emelkedik a benzin ára, kigyulladt egy busz

Csak mától fogva le5z4r0m, bibibí. Ha az ember 10-12 hónapig nélkülözi a diákbérletet, vagy 4-5 hónapig a felnőttet, akkor boldogan installálhatja a valaga alá a csőcsacsit. Így tettem hát ma én is, 5 év biciklicölibátus után végre ismét gördülékeny vagyok. Közben olvasom, hogy ez az idegbeteg déli áramlatot akar. Gratulálok, talán meg is épül, mire elfogy, amit beletöltetének.

Címkék: bicikli