Athos blogja

Rendszámot a biciklikre!

Mon, 26 Jul 2010 23:42:19 CET

Régebben, ha a Kerékagy blogra tévedtem, mindig meglepődtem a kommentezők közt dúló flamewarokon, és nem értettem, miért anyázzák az autósok folyton a bringásokat és viszont. Akkoriban a XI. kerületben laktam, és a koli, suli, munkahely háromszögben ritkán találkoztam más biciklizőkkel, mert többnyire kis utcákban, az autók között tekertem, csak a Szerémi úton tudtam használni a kerékpárutat, ott is csak egy rövid szakaszon. Mióta a Hungária körút mellett lakok, egészen sok közlekedővel van dolgom nap mint nap. És azt kell mondjam, egyre inkább megértem a habzó szájjal kurvaanyázó autósokat (annak ellenére, hogy nemrég pont egy szabálytalankodó autós ütött el). Tény, hogy nagyon sok bunkó van közöttük, és nagyon sok szabályosan közlekedő is. Persze az ember mindig azokat a tahókat jegyzi meg, akik a járdán, bringaúton parkolnak, nem adják meg az elsőbbséget, és ezen a sárgán még pont átférnek. Na de amit némelyik biciklis csinál, az kész szégyen. Egy dolog, hogy lassan már töketlen nyámnyila köcsögnek érzi magát az ember, ha meg merészel állni egy piros lámpánál, mert ötvennel húznak el mellette a sisakot, lámpát nem használó faszagyerekek, hiszen a biciklis nem hogy a sárgán, de a piroson is még pont átfér! (Mondjuk van néhány tökéletesen értelmetlen helyen lévő, elmebeteg módon működő lámpa a bicikliutakon Budapesten, ami kifejezetten olyan, mintha direkt a kétkerekűek szívatására lenne kitalálva, na de annyira azért ez nem jellemző, hogy minden piroson át kelljen hajtani.) Az is érthető valamennyire, ha valaki a járdán teker, ha szereti a gyalogosokat kerülgetni, meg lépésben haladni, lelke rajta (idegen, nagy forgalmú helyen én sem valószínű, hogy mernék az autók közt szerencsétlenkedni), egyébként is majdnem az összes bicikliút a járda mellett vezet (ezúton is gratulálok a tervezőknek). Na de amit ma láttam, azért egy jobban működő világban minimum méreginjekció járna. Jövök haza a Könyves Kálmán körúton, a Lurdy Ház után, srác teker előttem. A Lurdynál parkoló, kereszteződést eltakaró autók, meg a benzinkút bokrokkal takart be- és kijárata miatt nem kezdtem előzésbe, ne legyen az, hogy bemegyek elé, aztán meg lelassítok, hátha valaki nem látja a stoptáblát meg a macisajtot (ez a három kereszteződés ott egymás hegyén-hátán jó kis adrenalin-pumpa tud lenni néha). Egyszercsak a baromállatja gondol egyet, és kivág a benzinkút bejáratánál a háromsávos körútra, forgalommal szemben. WTF? Közben zöldet kapnak az autósok, akik a körútra kanyarodnának rá a túloldalról, és a villamos is épp a megálló felé tartott a hídról. Dudálás, csengetés, de a hülye állat csak teker szemben, a belső sávban, majd egy elegáns kanyarral elévág a villamosnak, így lazán-faszán kikerülve a bicikliúton lévő piros lámpákat. Lerajzoltam, hogy volt: A sárga csík a kerékpárutat jelzi, rajta a lámpákkal. A kék nyíl a villamos, a halvány zöldek azt mutatják, merre mehetnek ott az autók, akikkel vagy látjátok egymást, vagy nem (a Lurdy sarkánál a – járdán – parkoló autóktól nem lehet belátni a kereszteződést a híd felől érkezve, a kútnál meg a fák-bokrok vannak a képben), a piros pedig az idióta útvonalát jelöli. Az ilyen faszkalapok miatt tehát azt mondom, igenis legyen rendszám a bicikliken, kelljen bringára is jogosítvány, de ha rajtam múlna, minden jármű kötelezően fel lenne szerelve valami hipermodern KRESZ-érzékelő berendezéssel (valószínűleg GPS alapokon ki lehetne hozni egy kütyüt, ami jelzi a megengedett sebesség túllépését, meg a piroson áthajtást, elvégre 2010 van, vagy mi), vagy még nagyobb terror lenne, nem tudom. Ha a szép szóból nem lehet megérteni, akkor más módszerekhez kell folyamodni.

Vad Fruttik: Lehetek én is (tab)

Wed, 23 Jun 2010 21:05:50 CET

A tabok közé felraktam a Lehetek én is akkordjait (vagy amiket annak gondolok), mert az az igazság, hogy ez egy állati jó szám.

Szabadsááág!

Sun, 20 Jun 2010 13:28:33 CET

A legnagyobb jóindulattal hagy kérjem, hogy a Szabadság híd angolul ne "Freedom Bridge", a Szabadság-szobor pedig ne "Freedom Statue" legyen. Nem jobban hangzik a "Liberty Bridge" és a "Statue of Liberty" kifejezés? De!

Bzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz

Sat, 19 Jun 2010 23:15:47 CET

Nem sűrűn írok mostanában. Addig is lássuk, hogyan éli meg a netes folklór a zümmögést. (Egy csomó bug van ebben a blogban, meg kéne már őket reszelni valamikor, tudom.) Ahmed a vuvuzeláról: [html]

Megnyitás Youtube-on

[/html] Hitler fülébe is eljutott a hír, hogy a vuvuzelát nem tiltják ki a mérkőzésekről... [html]

Megnyitás Youtube-on

[/html] ...ráadásul a németek szuveníreket is hoztak Afrikából: [html]

Megnyitás Youtube-on

[/html] Obama többször is a helyszínre látogatott, hogy felmérje a katasztrófát: [html]

Megnyitás Youtube-on

[/html] Ha a két lány (és a pohár) megérdemeltek egy dalt a YouTube-on, miért pont a vuvuzela maradna ki a szórásból? Rihanna Umbrella című dalának aktuális változatát hallhatjuk a következő videóban. (Itt említeném meg, hogy a Michael Kalember-féle verzió kifejezetten bejön.) [html]

Megnyitás Youtube-on

[/html] A legjobbat a végére hagytam: a VB Középföldét fenyegeti: [html]

Megnyitás Youtube-on

[/html]

Towel day

Sun, 23 May 2010 22:01:24 CET

Ha valaki netán nem tudná, kedden kettő az egyben: Törülköző-nap és Geek Pride Day, azaz Kocka Büszkeség Napja. (Nem keverendő össze a hasonló nevű buzifelvonulással.) Bringaügyben csak röviden: a ~~biztosítós csávó~~ kárszakértő rendben szemrevételezte a kerékpár maradványait, fotókat is lőtt róla valami csinos kis Canon bridge-dzsel, amit egyébként elfogadnék (azt azért hozzáteszem, hogy az Olympus SP510-től sem válnék meg a világ minden kincséért sem). Ezzel az a rendkívül bonyolult logisztikai feladat szakadt a nyakamba, hogy juttassam el a biciklit egy szervízig, ott kérjek árajánlatot, amit vigyek el a biztosítóhoz, aztán sajt, végül javíttassam meg a csőcsacsit. Zmeg, a könyökömet ne nyaljam meg? Szóval egyelőre így, majd meglátom még, hogyan lehet egyszerűsíteni a problémán. A BKV-zás mindenesetre nagyon nem jön be, csövesek, kosz, életunt arcok, tömény depresszió.

Csatt

Fri, 07 May 2010 21:44:21 CET

Elsőbbséget kell adni, ha a 28. § (2) bekezdésében foglaltakból más nem következik (...) b) jobbra bekanyarodó járművel a kerékpársávon vagy az úttest mellett levő, attól jobbra eső kerékpárúton érkező jármű részére

A következő blogbejegyzést szerda reggel kezdtem el írni (ugyanis kedd este fuvaroztak be a kórházba). *** Ezt most jól megszívtam. Jelenleg a Péterfy Kórházban wellnessezek a Fiumei úton. Nincs wifi, de ez a legnagyobb baj a hellyel, szóval ha összetöritek magatokat, ide próbáljatok jönni. De a legjobb, ha vigyáztok, és inkább elkerülitek a kórházakat. Elmondom, hogy volt. A sisakom momentán így néz ki. Ha ez nincs a fejemen, lehet, hogy a koponyámon lennének hasonló törések. Kb. ezer forintos teszkós kalap, de jó szolgálatot tett: a mentősök szerint életet mentett. Az elsőkerekem gallyrament, van pár apró horzsolásom, és bukósisakból is újat kell vennem, szerencsére ennyi bajom lett. Az autót vezető nő szerencséjére pedig eszméletemet vesztettem, így a kocsiban talán nem esett nagy kár. Utólag már persze nem haragszom annyira, de nem is örülök a most nyakamba szakadt ügyintéznivalóknak. Új kerék, sisak, biztosító, és a bringa javittatása, el ne felejtsek számlát kérni vagy mi. A Könyves Kálmán körúton hajtottam hazafelé, a Népligeten át, mikor a Vajda Péter utcánál nem kaptam meg az elsőbbséget a körútról jobbra kanyarodó autótól. Nem irigylem, ugyanis egy pirosnál álló rendőrfurgon premier plánban nézte végig a történetet. Persze elsőbbsége annak van, akinek megadják, de nem gondoltam, hogy rám fog kanyarodni. Nem emlékszem, hogy indexelt-e, igazából ezt reflex-szerűen szoktam nézni, de tény, hogy azt a döntést hoztam, hogy átmegyek a zöldön. Egyébként azt látom, hogy sok autós nem jelez irányt, míg piros a lámpa, pedig ez sokat jelenthetne a többi közlekedőnek. (Az is tény persze, hogy nagyon sok bringás egyszerűen ennél jóval nagyobb ívben szarik a KRESZ-re, na őket legszívesebben én is lerúgnám a nyeregből.) A kórház egész jó, már amennyire jó dolog egy kórházban fetrengeni. Mivel csak megfigyelésre tartottak benn, mászkálhatok mindenfelé (hiába kérdeztem mindenkitől, hogy nem mehetnék-e mégis haza). A büfében szereztem gyümölcsjoghurtot, ártani csak nem fog. Egy napot még kibírok valahogy, pedig lenne dolgom, mindegy. Szóval így állunk, kényszerpihenő van. Próbálom magam hasznossá tenni, és nem útban lenni. Hordjatok sisakot, mert állítólag egészséges. Egy zuhany mondjuk hasznos lenne, még meglátom, mit tudok lépni ezügyben. A szobában egyébként van zuhanyzó és wc is, eddig ez a legjobb kórház, ahol volt szerencsétlenségem megfordulni. *** Oh yeah! Megvolt a tusolás. Kicsit fura, hogy itt vagyok minden látható probléma nélkül, miközben a szoba többi lakója jószerével megmozdulni sem tud. Egészségesnek érzem magam, remélem, nem tévedek nagyot. Igaz – még ha üvöltenék meg káromkodnék is kínomban –, jól esne, ha valaki tiszta erőből megrántaná a bal karomat, mert fáj a vállam, nem tudom sziszegés meg káromkodás nélkül felemelni a bal kezem (öltözködésnél például ez jelentős hátrány). Megjött az ebéd. Enyhén csípős erőleves és paradicsomos káposzta egy szelet hússal. Utóbbit ki nem állhatom, mégis úgy faltam fel az egészet, mintha nem lenne holnap. Ahhoz képest, hogy ez egyike annak a néhány menzakajának, amit akkor sem eszek meg szívesen, ha pisztoly csövét nyomják a halántékomhoz, egész finom volt. *** Most hoztak egy új szobatársat motorbalesettel, hasonló a történetünk, csak ő sokkal rosszabbul járt. Azt mondja a doki egy másik beteg látogatóinak: "kifáradnának, amíg kötözködök"? Lol, ha szabad. Ezt a kötözéses sztorit nem biztos, hogy végig szeretném nézni, a saját infúziós kötésem látványától is émelygek. Később beszédbe elegyedtünk, fotókiállításokat bonyolít le. Aztán elköltöztették másik szobába, hogy közelebb legyen az ápolókhoz. Elég csúnyán összetörte magát, remélem, rendbejön. *** Amikor behoztak, egy punkkal szocializálódtunk a folyosón, őt megverték. Jól eldumáltunk, pedig sem a programozó, sem a punk nem arról híres, hogy a saját fajtáján kívül mással is tudna hatékony kommunikációt folytatni. Este nyolc. Ha minden jól megy, a reggeli vizit után kirakják a szűrömet innen. Addig persze úgysem tudjátok ezt elolvasni. Lehet, hogy a felét kitörlöm, a másikat meg átírom addig. Lehet, hogy már meg is tettem? Azt említettem már, hogy bringázni csak sisakban? *** Reggel. Galambokat etettünk a szemközti tetőn. Mint a vénasszonyok. Egy nagyobb darab kakaóscsigán összeverekedett két galamb, pedig van kaja bőven, péksütemény borítja az egész placcot. Frissen guberáltuk, egy tegnap hazaszökött pasas maradéka. Nem valószínű, hogy visszajön. Én se szeretnék, ha egy mód van rá. *** Megvolt a vizit, kapok egy röntgent a vállamra ha kedden nem csináltak, és ha nem találnak semmi elváltozást, például kisautót, akkor délben (ha szerencsém van, még ebéd előtt) szélnek eresztenek. *** Ezt sikerült beírni a telefonba csütörtök délelőttig, aztán vége a szövegnek, mert hazaengedtek. Ma egyébként összefutottam az utcán az egyik szobatársam rokonával, még egy kis beszélgetés is belefért. Kicsi a világ. Köszönöm szépen a segítséget, a látogatást, a telefonokat és az sms-eket mindenkinek, de főleg: a szüleimnek, Gyéének és Nuccnak, akik elvitték a bicaj maradékát, és egy csomó cuccot meg kaját behoztak. Fanyar móka, hogy ilyenkor a rendőrség csak annyit mond, hogy a felhasználót elütötték, de mivel az orvosi vizsgálatokig fogalmuk sincs, hogy milyen komolyak a sérülések, ezért ezt mindenki csak akkor tudja meg, amikor beér a kórházba, vagy az ember visszakapja a telefonját meg a többi cuccát, és újra tud kommunikálni. Ja, és bocsánat, hogy mindenkit megijesztettem. A legviccesebbet pedig nem is mondtam: a gázoló vezetékneve Tatár, az enyém meg az, hogy Magyar. Szóval érted, a történelem ismétli önmagát, a tatár megint letarolta a magyart. :-D Ja, és bringázáshoz, motorozáshoz hordjatok sisakot!

Foci

Mon, 03 May 2010 13:01:33 CET

Boldog május elsejét, anyák napját és érettségit! És akkor térjünk a tárgyra: pénteken scrollozok hazafelé, majd nem sokkal a Népliget előtt látom, hogy a bringaúton BMW, Merci, BMW, Nissan, Merci és BMW álldogál magányosan. Minden másodikon Nagy-Magyarország matrica befigyel, de a gazdáik úgy tűnik, annyira mégsem akarnak rendet meg radikális változást, hogy azt a kibaszott KRESZ-t betartsák, és ne a járdán, kerékpárúton pihentessék szemük fényét. Kurvaanyázás közben meg látom ám, hogy a Fradi-pályával szemben lévő buszállomás előtt közvetítőkocsi, StarWars rohamosztagosok, meg forgalomirányító rendőr serénykedik. Ránézésre százan vagy többen. Na, itt megint mi a fene van? A Népligetet elborítják a sörösdobozok, szemétben úszik a park bejárata és a metróállomás. A könnygázas részről pont lemaradtam, de a látvány így is durva volt. Tényleg ekkora felfordulással kell járnia egy focimeccsnek?

Könyves Kálmán körút

Sun, 18 Apr 2010 16:15:51 CET

Péntek este, bicajjal hazafelé, Könyves Kálmán körút melletti félig járda félig bringaút. Három sáv, Lurdy ház után egy benzinkút. A behajtó résznél autó áll, kanyarodna kifelé, de a forgalom nem engedi. Édes anyukáját neki, én meg kerülgethetem. Hülye tyúk, miért a bejáraton akar kihajtani a kútról? (És egyáltalán: hogy csinálta?) Gyérül a forgalom, piros a lámpa, a három sáv lassan kiürül, egy-két autó lézeng csak, akik egy ilyenkor zöldet kapó keresztutcából kanyarodnak ki. Gyorsítanak, mert a nagyon-nagy körúton 70 km/h a megengedett. Ekkor a nő kivágja a vészvillogót – legalábbis remélem, hogy a másik oldala is villog az autónak, mert ez így kicsit erős lenne – és egy pillanat alatt kikanyaródik a benzinkútról. Nem hiszek a szememnek. Kis ívben. Balra. A három közül a szélső sávban, szemben a forgalommal. Nem is hülye ez, hanem bátor! És elindul, és gurul lassan, és nem érti, miért dudál az a sok köcsög, aki jön vele szemben. Nagy nehezen leesik neki. Ekkor felhajt a bicikliútra, hogy megforduljon. Nem vagyok egy autóbuzi, sem gyakorlott sofőr, de ehhez a produkcióhoz csak gratulálni tudok.

Holcz Gábor: Illúziók

Sun, 18 Apr 2010 15:59:10 CET

GyörkőP szerezte a jegyet, köszönet neki ezúton is. Megérte megnézni a műsort, látványos és érdekes volt. Már a műsor elején világossá vált, hogy bűvészmutatványokat fogunk látni, és a szemfényvesztést nem kell komolyan venni, ennek a műsornak nem az a célja, hogy a Budapest tévé még több hiszékeny embert tudjon csőbehúzni emeltdíjas jóslással és távgyógyítással. Ennek megfelelően természetfeletti jelenségeket mímelő produkciók humoros, kézügyességi trükkökkel váltakoztak, rendkívül szórakoztató egyveleget alkotva. Azt hiszem, nem véletlenül foglalkozom programozással. Ha valami érdekeset látok, általában az az első kérdésem, hogy hogyan működik, és nem szoktam nyugodni, míg megfelelő választ nem kapok. Ezt a kíváncsiságot nem sikerült otthonfelejteni – bár a bűvészek valószínűleg ki nem állhatják ezt a hozzáállást, annak ellenére, hogy a bűvészet, mint szórakoztató műfaj valahol pont a kíváncsiságra alapszik –, így aztán végig az előadás alatt próbáltam magamnak megfejteni a titkokat, ami szerintem elég jól sikerült is. Így dupla hatása volt rám az egyik mentalista mutatványnak, amibe egy elég nagy baki is csúszott. Erről azóta sem tudtunk megegyezni GyörkőP-vel, hogy szándékos volt-e. Spoiler következik. Öt önkéntes néző állt a színpadon, ahova öt darab jó nagy, X-szel jelölt kartonlapot terített a bűvész. Ezekre kellett a nézőknek rálépniük. Egy zsákból húztak véletlenszerűen dobókockákat, melyek közül egy kék és négy sárga volt. Az előadó feladata az volt, hogy találja ki, melyik nézőnél van a kék kocka. Meg voltam róla győződve, hogy rájöttem egy titokra, láttam a forszírozást, és biztosan tudom, kinél van a kék, de amikor a bűvész ennél a nézőnél is sárga kockát tippelt, egy pillanatra kicsit lefagytam. Amikor pedig a néző megmutatta a nála lévő kék kockát, akkor nagyon. Ezt most így hogy? Aztán pörgött tovább a műsor, újra összekeverték a kockákat, újra húzhattak az önkéntesek, ismét felfedezni véltem a forszírozást, és ismét ugyanannál a nézőnél landolt a kék kocka. Ezúttal helyesen tippelt a bűvész, majd amikor már nagyon nem értettem, miért volt szükség a műbakira (?) és a kétszeri húzásra, akkor felemelte a színpadra terített kartonlapokat, és láss csodát: azon az egy kartonlapon, amin ez a néző állt, egy jó nagy kék kocka volt felfestve a hátoldalra. Akár valódi baki volt, akár nem, a hatás szerintem hátborzongató volt, és "átjött" a mutatvány: a kék kocka kettőből kétszer megtalálta a helyét. Spoiler vége. Már délelőtt mondtam GyörkőP-nek, hogy nem szeretnék a színpadon szerepelni, egyrészt mert ilyen helyzetekben mindig hülye vagyok, másrészt meg mert nem szeretném még véletlenül sem elrontani se a mutatványt, se a többi ember szórakozását. Ehhez képest valahogy csak megtalált a nézőtéren az előadó, és mire észbe kaptam volna, már a színpadon álltam pár másik nézővel együtt. Egyébként az egész műsorban rengeteg önkéntes szerepelt, legalább a nézők fele, kicsik, nagyok és felnőttek is, aktívan be lettek vonva a produkciókba. Szóval odakeveredtem a színpadra a vakító lámpák elé, persze sikerült is majdnem elrontani a mutatványt. Nagyon nem mozgok otthonosan egy színpadon, így már a mutatvány elején egy Mr. Bean kabarét produkáltam. Szembekötősdi volt ugyanis a produkció első lépése: pénzérme, arra vastag fekete ragasztószalag, és az egész tetejébe egy kendő. Ennyi minden került a bűvész szeme elé, hogy a mutatványt tökéletes vakságban adja elő. A ragasztószalag-csíkokat kettőnk karját használva tervezte levágni, hármat az én karomra, hármat egy kisgyerek karjára ragasztva. Mint amikor a karácsonyi ajándékcsomagolásnál az ember előre legyártja az asztal szélén a cellux-csíkokat. Ehhez viszont fel kellett volna tűrni az ingem ujját, de az túl szűk volt, ellenben a gomb egy, a lyukból kiálló cérnaszálba beleakadva tökéletesen lehetetlenné tette, hogy kiszabaduljak a saját ingemből. Égés, fail, még én is magamon röhögtem. Szerencsére megvolt a lehetőség a szépítésre: az immár semmit sem látó bűvész azt kérte, vezessem az asztalához. Ezt a feladatot sem sikerült hiba nélkül megoldani, inkább a gurulós bűvészasztalt húztam a keze ügyébe. A deszkák akkor nyíltak volna meg alattam, ha az egyik előző trükk során beletett pohár a feltört tojással kiborul belőle a színpadra, de odafenn valaki – a fejét fogva – végülis megkegyelmezett mindkettőnknek, és mehetett a műsor tovább. Persze a java csak eztán jött. A bűvész egyesével hívta a tőle kicsit távolabb elhelyezett székhez az önkénteseket. Bár semmit nem látott, pontosan megmondta, épp melyikünk ült le a székre, milyen ruhát visel, stb. Egy széttépett újságnak az egyik néző által találomra választott fecnijéről felírt egy jellegzetes szót (konkrétan valamilyen kacifántos nevű Zrt nevét) egy táblára, és hasonló mutatványok. Nekem egy óra jutott, amit csukott szemmel, számlappal lefelé kellett tekergetnem (előtte persze megnézhettem, hogy a mutatók tényleg forognak-e a gomb tekerésétől), a bűvész felírta a táblájára a jóslatát, majd az a rész következett, amikor a néző, tehát én, leolvasom az időt az óráról. Hoppá! Vagy tíz éve nem hordok számlapos órát, és a falon, vagy a vonatállomáson is csak ritkán nézek ilyenre. Öhm, hogy is kell ezt leolvasni? A kismutató a perc, a nagy az óra? Eltartott pár másodpercig, mire összeszedtem magam, szerencsére egyedül is sikerült úgy-ahogy abszolválni a feladatot. Legalább nem tartottam fordítva az órát, mint ahogy az a Kiválasztott című műsorban ennél a trükknél történt, azért ez is valami. Egyébként jó tudni, hogy a színpadra irányított lámpáknak nincs számlapjuk, és miután erről meggyőződik az ember, egy igazi órának se nagyon lesz. Szóval kinyögtem végre nagy nehezen: fél tizenegy. Ugye már vége ennek a résznek, mehetek vissza a helyemre a nézőtér sötétjébe megsemmisülni? Ugye? Hm? Biztos fél tizenegy? Igen, fél tizenegy. Pontosan? Nem, néhány perccel előtte. AKKOR AZT MONDD! 10:27-et mutatott az óra, és ez állt a táblán is krétával felírva. Ez van, hülye vagyok, egy digitális óráról a pontos időt mondtam volna, mutatós óráról a fene se gondolta volna, hogy percre pontos időt kell leolvasni. Nem sikerült logikailag összerakni azt a roppant bonyolult összefüggést, hogy egy mentalistashow-n nem arról érdeklődnek, hogy órák vagy percek vannak-e még hátra az ebédig, hanem a pontos időre kíváncsiak. Köszönjük, Attila. (A legtöbb ehhez hasonló mutatvány egyébként hülyebiztos, és ez is működött volna, ha kicsit jobban tudatosul bennem, hogy a pontosság a lényeg.) Röviden összefoglalva tehát a saját balfaszságomtól eltekintve nagyon jól éreztem magam, mind a mutatványok, mint a poénok nagyon jól ültek, a látvány is kifogástalan volt, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. Következő, és egyben utolsó előadás május 15-én, ki ne hagyjátok!

42 nap

Tue, 13 Apr 2010 21:53:06 CET

Kereken 42 nap múlva lesz a Törülköző-nap, ami egyben a következő Szertár találkozó is. Ideje elkezdeni készülődni!

Részletek a Szertár blogon.